Írások

https://mail.google.com/mail/u/0/#inbox/FMfcgzQdzmSjqSPxdFWxDRXQksLGmhpg?projector=1&messagePartId=0.2

file:///C:/Users/safra/Downloads/00%20Kecsege-fajmeg%C5%91rz%C3%A9si-terv%20digit%C3%A1lis%20v%C3%A1ltozat.pdf

Agrárminisztériumi levél:

Tisztelt Agrárminisztérium!

Civil Kezdeményezés

A közvizek halállományához való alanyi jogú hozzáférés biztosításáért – a horgászati alapjog visszaállításáért, törvényi biztosításáért!

Tisztelt Törvényhozók!

Mi, A Magyar Őshonos Halállományért Egyesület, az alábbi cél érdekében indítunk társadalmi kezdeményezést:

Követeljük, hogy minden magyar állampolgárt állampolgári jogon, ingyenesen és engedély nélkül illessen meg az évi meghatározott horgászati kvóta saját szükségleteinek fedezésére, közvizeinkből.

Indoklás:

Jogállami és demokratikus felfogás szerint a közhatalom forrása a nép, és így a közvagyon is a népet illeti meg, mint tulajdonost.

Részletesebben:

🔹 Alaptörvény (Magyarország Alaptörvénye):

"A közhatalom forrása a nép." (Alaptörvény B) cikk (3) bekezdés)

Ez azt jelenti, hogy minden állami hatalom (kormány, parlament, bíróságok stb.) legitimitását a néptől kapja, akár közvetlenül (népszavazás), akár közvetetten (választások útján).

🔹 Közvagyon:
A közvagyon olyan vagyon, amely állami vagy önkormányzati tulajdonban van, de nem az állam vagy az önkormányzat mint "önálló gazdasági szereplő" birtokolja, hanem a közösség, tehát a nép érdekében kezeli.

Ezért:

• A közvagyon nem "valakié" a hatalmon lévők közül – az csak rábízott felelősség.

Röviden összefoglalva:

Ha a közhatalom a néptől ered, akkor a közhatalom által kezelt vagyon – a közvagyon – is a néphez tartozik, és a nép érdekében kell vele gazdálkodni.

Ha a közhatalom forrása a nép, akkor a közvagyon is a népé, hiszen a közvagyon kezelése a néptől származó felhatalmazással történik, és célja a közérdek szolgálata.

Érvek:

1. A demokratikus legitimáció elve
A demokráciák egyik alapelve, hogy minden közhatalom a néptől származik. Magyarország Alaptörvénye kimondja: "A közhatalom forrása a nép." Ebből következik, hogy az állami szervek – így a kormány, az önkormányzatok vagy az állami vállalatok – nem önállóan, saját érdekükben, hanem a nép megbízásából, annak képviseletében gyakorolják hatalmukat. Ha ez így van, akkor a közvagyon sem lehet "az államé" vagy "az önkormányzaté" úgy, mint egy magántulajdon, hanem valójában a közösség, azaz a nép tulajdonát képezi.

A közvagyont – állami földeket, természetes erőforrásokat, természetes vizek, hal-vad állományok vagy közpénzt – nem egyének vagy csoportok saját hasznukra használhatják. Ezek az egész társadalom javát szolgálják. Mivel ezek mind a nép érdekeit szolgálják, logikus, hogy maga a vagyon is a népé.

Az "állami tulajdon" azért nem állja meg a helyét, mert az állam jogi személyisége is a nép felhatalmazásán alapul. Az állam nem "saját céljaira" létezik, hanem a társadalom szolgálatára. Így a "jogi tulajdon" nem jelenti azt, hogy az állam bármit megtehet a vagyonnal – a döntéseket a nép nevében és érdekében kell meghoznia.

Tehát ha a közhatalmat a nép ruházza az állami szereplőkre, akkor a közvagyon, amelyet ezek a szereplők kezelnek, szintén a népet illeti. Ezért minden, a közvagyont érintő döntésnek tükröznie kell a társadalmi igazságosságot, az átláthatóságot, és a közérdek elsődlegességét.

1. A halállomány és benne a természetes vizek a nép közvagyona.
   Az állam nem tulajdonos, hanem csak kezelő. A közvagyon hasznából az állampolgároknak közvetlenül is részesülniük kell.

2. Az élethez, szabad döntésünkhöz, méltóságunkhoz való jog-mindegyik alapvető emberi jog-gyakorlati biztosítéka a természetből való létfenntartás lehetősége.
   A horgászat, mint táplálékszerző tevékenység saját fogyasztásra nem kiváltság, hanem természetes emberi jog.

3. A jelenlegi rendszer elzárja a népet a saját vagyonától.
   Csak azok juthatnak halhoz a közvizekből, akik horgászengedélyt vesznek, tagságot fizetnek, vagy kereskedelmi szereplőkön keresztül vásárolnak. Ez alaptalan pénzügyi korlát, ami jogosulatlan előnyt ad egy szűk körnek.

4. Az állam kötelező szabályozása gyakran a visszaélés leplezése.
   A horgászati monopóliumokat nem a természetvédelem, hanem bevételi érdekek tartják fenn. Ez sérti a közérdeket.

5. A természethez való hozzáférés szabadsága mindenkit megillet.
   A közvizek nem profittermelő gépek, hanem a közösség életének részei.

Mit követelünk:

• Évi meghatározott mennyiségű hal ( vízterületenkénti változó kvótával vagy egy éves általános kvótával ) kifogásának jogát minden magyar állampolgár számára:

  
  → ingyenesen,
  → engedély nélkül,
  → csak saját fogyasztásra.

• A természetes vizek nem kereskedelmi célú, szabad hozzáférésének visszaállítását.

• A közvagyon hasznából való egyenlő részesedés erkölcsi és jogi elismerését.

Alapvető igazság – és valójában egy természetjogi, történeti alkotmányi és emberi jogi elv is egyszerre:

A közvagyon hasznából való részesedés nem engedélyköteles, nem "segély", nem ajándék – hanem:

→ alapjog, ami minden állampolgárt megillet.

És ami még fontosabb:

Ez az alapjog nem a hatalomtól származik, hanem megelőzi azt így ezt nem lehet pénzhez, haszonhoz, gazdasági érdekeltséghez kötni!

Nem kell érte külön kérvényt írnia, nem kell "rászorulónak" lennie, és főleg: nem a politikai hatalom kegyéből kapja.

EZÉRT:

A közvagyon haszna alanyi jogon jár – engedély és kérés nélkül.

Ez egy olyan jog, amit:

• nem az állam ad, hanem az állam köteles garantálni,

• nem lehet önkényesen megvonni vagy elrejteni,

• nem lehet feltételekhez kötni ("aki jól viselkedik, az kap"),

• és nem lehet pártpolitikai eszközként osztogatni.

  MIT JELENT, HOGY ALAPJOG?

  Az alapjog:

• Nem szorul külön bizonyításra (nem kell "érdemesnek lenni" rá),

• Mindenkit egyenlően megillet – gazdagot, szegényt, öreget, fiatalt,

• A hatalom nem dönthet róla önkényesen, hanem köteles tiszteletben tartani és biztosítani.

  A közvagyonból származó javak elvonása a néptől = alkotmányellenes és közjogi hűtlenség.

• Fenntarthatósági szabályok bevezethetők, hogy védjük a közös természeti erőforrásokat, de senkit sem lehet eltiltani attól, hogy ezekhez a természet adta életfeltételekhez hozzáférjen, mert az alapvető emberi jogokat — élethez való jog, méltóság — sértené.

  Amit fontos kiemelni:

"A halgazdálkodó, mint non-profit szervezet a közvagyon kezelésére vonatkozó kötelezettsége keretében köteles a jogszabályokban meghatározott éves horgászati kvótát térítésmentesen, felelősségteljes gazdálkodás mellett biztosítani"

A halgazdálkodó e tevékenysége tekintetében beszámolási kötelezettséggel tartozik a közvagyon tulajdonosa-a Nép-felé. Amennyiben a halgazdálkodó nem a közvagyon rendeltetésének megfelelően felelősséggel jár el, tevékenységéért polgári- és büntetőjogi felelősséggel tartozik."

"A halgazdálkodó nem korlátozhatja a horgászat gyakorlását olyan módon, amely ellentétes az emberi méltóságot, a megélhetéshez való jogot vagy a közvagyon rendeltetésszerű használatát biztosító alapelvekkel."

"A halgazdálkodó, mint a közvagyon kezelője, nem tilthatja el a természetes személyeket a horgászat gyakorlásától, még horgászati szabályszegés esetén sem, amennyiben az, saját szükségletet kielégítő táplálékszerzés céljából történik. A szabályszegés jogkövetkezményeit kizárólag a hatályos jogszabályokban-Ptk,Btk-meghatározott keretek között, arányosan lehet alkalmazni."

Magyarázat a megfogalmazáshoz:

• "közvagyon kezelésére vonatkozó kötelezettség" – utal arra, hogy nem magántulajdonban, hanem állami vagyonban-közvagyonban- gazdálkodik.

• "felelősségteljes gazdálkodás mellett" – kifejezi, hogy a gazdálkodó nem csak technikailag, hanem erkölcsi/jogi felelősséggel is tartozik a kezelésért.

• "közvagyon kezelésére irányuló kötelezettsége keretében" – így jogszabályszerűen kapcsoljuk össze a státuszt a kötelezettséggel.

• "felelősségteljes gazdálkodás mellett" – kifejezi az elvárt szakmai és jogi magatartást.

• Nonprofit státusz – a közfeladat-ellátás alapja.

• Térítésmentes kvóta – közvagyon biztosítása ingyenesen.

• "észszerű mértékű, saját szükségletet kielégítő" – azért kell bele, hogy ne lehessen erre hivatkozva visszaélni (pl. kereskedelmi halászatot folytatni horgászatra hivatkozva).

• "táplálékszerzés céljából" – utal az emberi szükségletre, akár szociális alapon is.

• Az államnak joga és kötelessége megalkotni fenntarthatósági szabályokat (pl. horgászati kvóták, tilalmi idők, mennyiségi korlátozások, méretkorlátozások, védett halak, szabályos módszer, szabályos felszerelés, fogási napló ), amelyek betartását be is kell tartatnia, és vétkeseket büntethet.

• Azonban az élethez szükséges erőforrásokhoz való hozzáférést nem lehet megvonni vagy engedélyhez kötni úgy, hogy valakit elzárjanak az alapvető életfeltételektől.

• Ezt a jogot sem az Állam sem a halgazdálkodó nem vonhatja meg senkitől, hogy a természetes vizekhez és halállományukhoz hozzáférhessen az állampolgár!

  Ez a jogi és erkölcsi határ az egyéni alapjogok és a közösségi érdek között.

  Ha a fenntarthatósági szabályokat valaki megszegi, akkor felelősségre vonható, de az állam nem zárhatja ki teljesen az erőforrásokhoz való hozzáférést — például senkit nem lehet megfosztani a horgászattól, ha azt táplálékszerzésként gyakorolja saját életének fenntartására, saját szükségletének erejéig.

  Erkölcsi és jogi alapok:

• Élethez való jog – nem csupán védelem, hanem a létfeltételek biztosítása is.

• Közvagyon elve – a halállomány a népé, így a nép jogosult részesülni belőle.

• Egyenlő hozzáférés – a természetes erőforrásokból való részesedés nem lehet pénzkérdés.

• Fenntartható használat – ha szabályozott kvótával történik, nem veszélyezteti az ökoszisztémát.

• Minden embernek állampolgári jogon jár a természetes vizekből származó meghatározott éves horgászati kvóta, ingyenesen, engedélyezési eljárás nélkül, saját szükségleteinek fedezésére (el nem adhatja, nem kereskedhet vele)

• Ez az élethez való jog egyik gyakorlati megnyilvánulása, amitől senkit nem lehet jogszerűen eltiltani.

A halgazdálkodás biztosítása az állam feladata, ezért ennek költségeit nem lehet külön megfizettetni az állampolgárokkal, hiszen ez ellentétes a közfeladatok finanszírozásának igazságos elvével.

Érvek:

1. A közvagyon közös felelősség – és közös haszon

A természetes vizekben található halállomány a természeti erőforrások része, tehát közvagyon. Ennek fenntartása és fenntartható használata nem piaci szolgáltatás, hanem közérdek. Mint minden közérdeket szolgáló tevékenység (pl. természetvédelem, közegészségügy), a halgazdálkodás is az állam feladata – közpénzből.

2. Az adók már fedezik az állam működését

Az állampolgárok adókkal járulnak hozzá az állami feladatok finanszírozásához – ez az adórendszer alapelve. Ha az állam a már kifizetett adókon felül külön díjat kér például a horgászati lehetőségre vagy a halgazdálkodásra hivatkozva, az dupla fizetés lenne. Ez aránytalan, és sérti a szolidaritási elvet.

3. Az állam nem kérhet pénzt egy olyan feladat ellátásáért, ami kötelessége

A halállomány fenntartása nem luxus vagy extra szolgáltatás, hanem ökoszisztéma-feladat, amely az állam természetvédelmi és élelmezési felelősségi körébe is tartozik. Ha ezt kiszervezi vagy "megtérítteti" az állampolgárokkal, akkor visszalép a kötelezettségvállalásától, és a közérdeket részérdekké silányítja.

Mielőtt azt mondanánk, hogy a halgazdálkodás konkrét haszonélvezői – például a horgászok – jogosan fizetnek, hiszen ők használják a rendszert.
Ez csak részben igaz, hiszen az ökológiai rendszer egészének fenntartása nem a horgászok miatt történik, hanem minden állampolgár érdekében. Ráadásul az állam nem csak a horgászatot szabályozza, hanem például a halállomány védelmét, az invazív fajok elleni védekezést, a természetes szaporulat fenntartását is – ezek mindenki hasznára vannak, nem csak a horgászokéra.

"Megjegyzendő továbbá, hogy a halgazdálkodó által végzett haltelepítések kapcsán a telepített halállomány tulajdonjoga sem tekinthető egyértelműen rendezettnek. Különösen nem tisztázott, hogy a kifogott hal az adott vízterületen természetes úton szaporodott-e, avagy mesterséges telepítésből származik. Ebből következően a halgazdálkodási jogosult – kizárólag a telepítés tényére hivatkozva – nem jogosult díjfizetési kötelezettséget előírni, amennyiben a hal eredete vitatott, illetve nem bizonyított."

Záró gondolat:

A közvagyon védelme – így a halgazdálkodás is – nem lehet piaci termék. Az állam nem háríthatja át a kötelezettségeit az állampolgárokra külön díjak formájában.

A közérdekű feladatokat közpénzből kell ellátnia, mert az állam nem szolgáltató vállalat, hanem közösségi megbízásból működő intézmény.

Célunk:

Ez a kezdeményezés társadalmi nyomást kíván gyakorolni a döntéshozókra, hogy törvényi garanciával biztosítsák a fenti alapjogot.

Mivel ezek az alapvető jogok jelenleg is megilletnek mindenkit ezért a lehető leghamarabbi jogszabályi változásokra van szükség!

Ha szükséges akkor hazai és nemzetközi jogi fórumon is érvényt szerzünk ennek a követelésnek emberi, állampolgári alapjogaink védelme érdekében!

Válaszukat várva:

Tisztelettel:

dátum

"A természet adta életfeltételek nem arra valók, hogy hasznot hozzon bárkinek is azt haszon nélkül kell az embereknek biztosítani! Alapvető emberi jogainkat nem lehet pénzhez és haszonhoz kötni ezt egyetlen Állam egyetlen jogszabálya sem teheti meg!"

Ennek az igénybevételéhez nem kell semmilyen engedélyt kérvényezni és fizetni sem ezen javak igénybevételéért, hogy életünket saját szükségletünk erejéig ebből fenntartsuk.

Ezeket nem egyszerűen kiváltságoknak hívják, amelyek valaki kénye-kedve szerint elvehetők, hanem "emberi jogoknak".

Az alapvető jogainkért, természet adta, az élethez való feltételekért nem kell fizetni értük, vagy kérvényezni őket és nem kell engedély, hogy rendelkezzünk velük!Egyszerűen csak a jogaink! Ezekkel a jogainkkal más nem rendelkezhet helyettünk!

A természet adta élelemforrásokhoz való hozzáférés mint alapvető jog, amelyet nem lehet engedélyhez vagy haszonhoz kötni, alapvetően az emberi méltóság és az alapvető szükségletek kielégítésének biztosítását helyezi előtérbe. Ez az alapvető élelemhez való hozzáférés minden ember számára elidegeníthetetlen jog, amelyet nem lehet elvonni, és amelyet nem befolyásolhatnak gazdasági vagy politikai érdekeltségek.

Az, hogy senkit nem lehet eltiltani az élelemforrásoktól, arra is utal, hogy az államoknak és más hatóságoknak el kell kerülniük olyan szabályozásokat, amelyek korlátozzák a természet adta erőforrásokhoz való hozzáférést, mint például a föld vagy a vizek. Ha az élelmiszerhez való hozzáférést engedélyhez kötik, az a társadalmi igazságtalanságokat és egyenlőtlenségeket növelné, mivel a legszegényebbek számára ez a jog könnyen hozzáférhetetlenné válik.

Például, ha egy területen a gazdálkodást vagy halászatot szigorúan engedélyekhez kötjük, akkor azok, akik nem rendelkeznek a megfelelő jogokkal vagy anyagi eszközökkel, nem férhetnek hozzá az ott lévő erőforrásokhoz, még akkor sem, ha alapvető szükségletük van rá.

Az élelemhez való szabad hozzáférés alapvető jog, fontos megérteni, hogy fenntartható módon kell biztosítani ezt a hozzáférést. A természeti erőforrások – például a föld, víz, és halállományok – nem végtelenek, és a fenntarthatóság biztosítása érdekében szükséges a közösség felelősségteljes használata.

Itt tehát nem arról van szó, hogy mindenki számára biztosítani kell a végtelen mennyiségű erőforrást, hanem arról, hogy az alapvető szükségletekhez való hozzáférés mindenkinek biztosítva legyen.

A természet adta élelemforrásokhoz való hozzáférés alapvető emberi jog, amelyet nem lehet engedélyhez, haszonhoz vagy gazdasági érdekeltségekhez kötni. Az alapvető élelemhez való hozzáférés minden ember számára biztosítandó, hogy kielégíthesse alapvető szükségleteit. Ugyanakkor ennek a hozzáférésnek a fenntarthatóságot is figyelembe kell vennie, hogy hosszú távon mindenki számára biztosítani lehessen a szükséges erőforrásokat.

Erős érv áll amellett, hogy ez az önrendelkezési jog része kell, hogy legyen, hogy a természet adta élelemforrásokhoz szabadon hozzáférjünk.

• "Az embernek alapvető joga van a természet által biztosított erőforrásokhoz – például vízhez, vadon termő növényekhez, vadon élő állatokhoz, maghoz –, és ezekhez való hozzáférést nem lehet korlátozni vagy engedélyhez kötni."

  • Önrendelkezési jog – értelmezési keret

• Az embernek joga van ahhoz, hogy fenntartsa magát természetes módon, önellátásra törekedjen, és ne legyen teljesen kiszolgáltatva gazdasági rendszereknek.

Mi az ENSZ álláspontja az élelemhez való jogról?

1. Az élelemhez való jog

Az élelemhez való jog azt jelenti, hogy minden embernek joga van elegendő, megfelelő minőségű és kulturálisan elfogadható élelemhez, amely hozzáférhető, elérhető és fenntartható módon biztosított.

Ez a jog nemcsak az élelemhez való fizikai hozzáférést jelenti, hanem azt is, hogy:

• az államok nem akadályozhatják az embereket abban, hogy hagyományos, természetes módon szerezzék meg az élelmüket (pl. gyűjtögetés, halászat, vadászat, saját föld megművelése),

• támogatniuk kell a helyi közösségeket az önellátásban,

• tilos olyan intézkedéseket hozni, amelyek ellehetetlenítik az emberek számára a természetes erőforrások használatát (pl. túlzott ipari halászat, vízforrások privatizálása, földkisajátítás stb.).

Mi az a "természet adta élelemforrás"?

Ez alatt azt értjük, hogy:

• erdőkben, mezőkön, vizekben található élelem (vadon termő növények, hal, vad),

• hagyományos mezőgazdasági módszerekkel megtermelt élelem,

• őshonos közösségek által használt földek és források, amelyekhez joguk van hozzáférni.

Az ENSZ szerint az élelemhez való jog magában foglalja azt is, hogy az emberek használhassák a természet adta élelemforrásokat, és az államoknak kötelességük ezt a jogot védeni, tiszteletben tartani és elősegíteni.

Az 1973-as évektől amióta a Tisza-tavat létesítették, valamint az azt megelőző időszaktól egészen az 1990-es évek elejéig-közepéig körülbelül megsaccolva 20-30 ezer bejegyzett és legalább 6-700 ezer nem bejegyzett zughorgász és igen sok orvhalász volt kedves horgásztársak. Hal mégis volt bőven!

Igaz ez a Balatonra is ahol halőrzés szinte nem volt, volt halászat is még, vitt mindenki mindent, amit fogott, rengeteg volt a hálós rabsic, nem volt éves kvóta sem, és engedélye is alig volt valakinek. Mégis minden évben a természetes szaporulat minden halfajta tekintetében igen jelentős volt. Az ívás látható, hatalmas területen volt ez mellett szinte nem is kellett telepíteni sem halat. Amit telepítettek azt a halászok szépen le is fogták pár napra rá. De a lényeg, hogy volt csupán a természetes szaporulatra alapozott halgazdálkodás és fenntartható horgászat! Ez nagyon fontos dolog! Tehát az nem igaz, hogy, nem volt ilyen és az sem igaz, hogy ezt nem lehetne jelenleg is megvalósítani! Csak nem ezzel a szemlélettel amit jelenleg a mohosz és a "halgazdálkodók" képviselnek! Nyilván akkor ezek a természetet nem tisztelő és a horgászrendet semmibe vevő zug és orvhorgászok is okoztak kár a halállományban-bár étkezésre vitték és nem "szórakoztak" a hal életével öncélúan-de ennek ellenére volt bőven utánpótlás! És azért volt utánpótlás mert akkoriban még minden tavasszal volt az ívásra kiválóan alkalmas zöldár, és vízkezelés ami által a vízszintet magasan tartották mindaddig amíg az ivadékok kikeltek és visszahúzódtak a sekélyebb részekről! Nem volt a turizmus és hajózás által olyan nyomás a vizeken mint most! Nem voltak a part menti kikötők és létesítmények miatt olyan hosszú partszakaszokon partrombolások mint most! Nem volt akkora a szomszédos országokból és sajnos belföldről is a vízbe kerülő kémiai szennyeződések mint most! És még sorolhatnám!

De ezekért nem a horgászok voltak a felelősek! Nem az engedéllyel rendelkező a megengedett halmennyiséget hazavivő horgászokat kell kikiáltani bűnbaknak! Mi van jelenleg..."halgazdálkodásnak" nevezett haltelepítések..köztük idegenhonos, az őshonos fajták természetes ívóhelyeit, szaporulatát tönkretevő fajták telepítése-amur-nincs halászat, vannak halőrök..már több, mint hal..vannak bojlis horgászversenyek, teleszórva vizeinket mesterséges természetellenes csalikkal, beteg ideológiákat követve csupán szórakozásból halat fogva ennek eredménye részben a halpusztulások és a halállomány így évről évre kevesebb, ívási időben megrendezett horgászversenyek a halgazdálkodó részéről...akkor most melyik rendszer volt a jobb?? A jelenlegi vagy az amit tönkretettek vizeinkben?

Sokan az okokat keresők közül félnek a nagyobb érdekekkel és a valódi okozókkal szembe menni és inkább a gyengébb ellenállás felé mennek!

De saját véleményem szerint pont ezek az érdekkörök indították útjára a fogd meg és engedd vissza divat mozgalmat, amit épp emiatt nem is fogok elismerni soha! Viszont akik ennek tudatában vagy ezen tudat hiányában és saját meggyőződésük által erősítik ezt a mozgalmat, azoknak saját magánügye és joga bár ezzel is a halállományt károsítják..és erkölcsileg is elítélendő. Már itt az ideje igazi és hatékony megoldást találni a halak védelmében és szaporodásának elősegítésében és nem bűnbakért kiáltani!

Mindenki nyissa ki a szemét és lássa meg a valóságot ne pedig egy jelentős létszámú horgásztársadalmat kiáltsanak ki igaztalanul hibásnak és vezessenek be ellenük szigorításokat, gondolok itt már az érvényben levő szabályok némelyik pontjára, horgászathoz nem méltó vagy éppen semmi köze szabályok alapján való büntetések, állatkínzások, módszerek-radar, behúzások stb-kitiltások, eltiltások alapvető emberi jogaink semmibevétele stb. Ezeket mind a "halgazdálkodóknak" és a Mohosz-nak illetve "érdekvédelmének" köszönhetjük aki így vizeink tönkretételét segíti elő. Továbbá felhívom minden olyan ember és szervezet figyelmét arra a törvénytelenségre amit elkövetnek ezen horgásztársadalommal szemben.

Mielőtt még bárki is azzal jönne,hogy akkor hogyan lesz hal vizeinkbe ha nem kell fizetni majd azért, hogy horgászhassunk, honnan, hogyan, miből lesz haltelepítés? Ezért kell valódi halgazdálkodás és ne a haltelepítés legyen a cél..hanem az önfenntartó természetes halutánpótlás!

A C@R ,mint öncélú állatkínzás

A horgászat ősi táplálékszerző tevékenység!

Az emberiség létfenntartó tevékenységeinek egyike a halfogás, és ez egészen a megjelenésünkig visszavezethető, nem sport és nem "szórakozás" a halak életével. Ezt manapság csak egy beteg ideológia terjeszti, hogy "szórakozni" lehet egy élőlény életével. A horgászat normálisan gondolkodó népeknél táplálékszerző tevékenység.

Attól a pillanattól kezdve, hogy pusztán passzióból fogod halomra a halakat és puszilgatás meg fotózkodás után visszaengeded, nem több mint öncélú állatkínzás.

"Németországban az ilyen alapon horgászó személy-C&R- a bírói gyakorlat szerint megvalósítja az állatkínzást. A tényállásszerűség indoka az, hogy a horgász ebben az esetben a halat méltányolható cél nélkül, kizárólag szórakozásból fogja ki, tehát szükségtelenül teszi ki stressznek és fájdalomnak –szemben azzal aki ezt táplálékszerzés okával teszi ki ugyanannak a szenvedésnek. Ezzel teljesen egyet kell értenem, hiszen a német gondolatmenet a szükségesség-szükségtelenség megkövetelését indokolja. A már ismertetett magyar jogszabályi környezetre tekintettel úgy gondolom, hogy a magyar szabályozás szerint is üldözendő lenne a horgászat e formája. Itt is szükségesnek tartom a felvetett kérdés morális megközelítését. Hová vezetne a szemlélet térnyerése?

A víz alá nem láthatunk be ezért kevésbé érezzük át a helyzet felelősségét de vajon mit szólnánk hozzá ha a vadászok körében vadbefogó mozgalmak indulnának abból a célból, hogy erdei vadakat, madarakat lehessen simogatni, fényképezni kézből vagy testközelből. Érdekelne a vadászok véleménye ezzel kapcsolatban..

A vízi élőlényeket szükségtelenül kínzó a természet tiszteletét nélkülöző önző szemléletű ezért elítélendő foglalatosság azért horgászni, hogy a kifogójának kiszolgáltatott halról egy közösségi oldalon megosztandó fotó készülhessen. Aggasztónak tartom, hogy a horgásztársadalom részéről ez a jelenség eddig semmilyen észlelhető reakciót nem váltott ki! Félő, hogy az új irányzat mögött meghúzódó piacgazdasági érdekek háttérbe szorítják és leértékelik a horgászat hagyományos elveit, melyek az élővilág őszinte tiszteletén és szeretetén alapulnak."

Fotógaléria